Paks II: Szijjártó többet is fizetne az oroszoknak, máshol inkább lemondtak a dráguló atomerőmű építéséről
Atomerőművek építése esetén kifejezetten megszokott a költségek elszállása. Az atomvonatról nem könnyű leszállni, de vannak országok, ahol meglépték.
Szijjártó Péter előterjesztésére kedden nyújtotta be azt a törvényjavaslatot Semjén Zsolt, ami lehetővé tenné a Paks II beruházás eredeti árának növelését. Azt viszont nem tudni, hogy mekkora áremelkedésre számítanak. Az Eurostat által nemrég közzétett 2023-as adatok szerint nagyon megdrágult az építési alapanyagok gyártása és a nyersanyagok kitermelése Európában.
Nukleáris erőművek esetében – már csak a projekt összetettsége és időtávja miatt is – jellemző, hogy a becsülthöz képest elszállnak a költségek. A drágulásra a kezdetektől fogva számítani lehetett Paks II esetén is, és az az idő előrehaladtával, a folyamatos csúszások miatt egyre valószínűbbé vált. Az oroszokkal kötött szerződés óta eltelt tíz évben egyelőre nem sikerült megszerezni a beruházás elkezdéséhez szükséges engedélyeket sem.
A koronavírus-járvány, az ukrajnai háború és egyéb nemzetközi folyamatok miatt időközben komoly drágulás történt a nyersanyagok árában és az építőipari anyagok gyártási költségeiben. Az Eurostat által publikált ipari termelői árstatisztika szerint 2015 óta például két és félszeresére emelkedett a feketeszén és a vasérc bányászatának, valamint a kőolaj és földgáz kitermelésének költsége.
A termékek előállításának a költsége is nőtt: a cement-, a mész- és a gipszgyártás például 2015-höz képest 66 százalékkal került többe 2023-ban. Alumíniumot, fémtartályt, illetve különböző fémszerkezeteket, fém épületelemeket átlagosan 36-40 százalékkal drágábban gyártottak tavaly az EU-ban. Az acélcsövek, valamint a réz gyártása közel 60 százalékkal emelkedett. (A diagram egy válogatást tartalmaz, az Eurostaton részletesen kereshetőek az adatok.)
Erre a drágulásra gondolhatott Szijjártó Péter is a törvényjavaslat előterjesztésekor, legalábbis ez hámozható ki a dokumentum indokló részéből.
„Az elmúlt évek nemzetközi eseményei – így többek között a COVID-19 világjárvány és az oroszukrán katonai konfliktus – jelentős gazdasági hatásokat gyakoroltak egész Európában. Ezek, valamint az inflációs körülmények és a háborús szankciós intézkedések bevezetése, jelentősen hátrányos gazdasági körülményeket okoztak és kedvezőtlenül befolyásolták az időtényezőket a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházás kivitelezésében.”
Az nem derült ki, hogy mekkora drágulásra számítanak a projektben.
Nem könnyű leszállni az atomvonatról, de nem is lehetetlen
Magyarország a jelek szerint a költségek várható emelkedése ellenére is ragaszkodik a projekt folytatásához, mert „a beruházás meghiúsulása nagyobb kárt okozna, mint annak esetlegesen módosult feltételekkel történő befejezése”. Más országokban viszont hasonló esetben a kiszállás mellett döntöttek.
A finnországi Hanhikivi-projektet például 2022 májusában állították le, részben az ukrajnai háború miatti politikai kockázatok, részben pedig a sokéves csúszás miatt. A zömében piaci szereplők által alkotott finn projektcég a kormány előzetes elvi hozzájárulása után 2013-ban kötött szerződést a Roszatom leányvállalatával a Paksra tervezetthez hasonló típusú reaktorok építésére, 7-7,5 milliárd euróra becsült beruházási költséggel.
Az erőmű eredetileg 2024-ben megkezdte volna a termelést, azonban 2022-ben, amikor a finnek kiszálltak a projektből, még a létesítési engedély sem volt a zsebükben – bár a földmunkákat már megkezdték. (Ugyanez történik Magyarországon is.) Az ukrajnai háború kitörése után a finn gazdasági miniszter bejelentette, hogy ilyen körülmények között nem is fogja kiadni az engedélyt, a projektcég pedig úgy döntött, kiszáll. A Roszatom vitatta ennek jogszerűségét, és a vita azóta sem rendeződött.
A bulgáriai Belene-atomerőmű építésére 2005-ben kiírt tendert az Atomsztrojexport-Areva-Siemens által alkotott konzorcium nyert meg. Az erőműépítésre létrehozott projekttársaság 51 százaléka a bolgár villamosenergia-vállalat, 49 százaléka pedig a tervek szerint befektetők tulajdonába került volna. A befektetői érdeklődés azonban elmaradt, hosszas tendereztetés után végül a BNP Paribas és az RWE szállt be a projekt finanszírozásába.
Az atomerőmű-építésre vonatkozó szerződést 2008-ban, Vlagyimir Putyin jelenlétében írták alá. 2009-ben a bolgár kormány bejelentette, hogy a projekt költsége a kezdeti 4 milliárd euróval szemben várhatóan el fogja érni a 10 milliárdot. Egy 5,3 erősségű földrengés pedig pánikot keltett a térségben. (Korábban több szervezet is erősen kifogásolta, hogy nem vizsgálták kellően a földrengésveszélyes terület megfelelőségét).
A BNP Paribas és az RWE még abban az évben kiszállt a projektből, majd 2012-ben végül a bolgár miniszterelnök bejelentette a projekt leállítását. Az Atomsztrojexport 1,2 milliárd eurós kártérítést kért, a 2016-ig elhúzódó perben végül 550 millió eurós kártérítést ítélt meg a bíróság.
Fülöp Orsolya
Címkép: Szijjártó Péter a Magyar-Orosz Gazdasági Együttműködési Bizottság ülésén 2024. szeptember 20-án, Budapesten (forrás: Szijjártó/Facebook) Adatvizualizáció: Szabó Krisztián
